Tudjátok az utóbbi napokban meglehetősen sokat sírtam. Október 31-én volt egy éve, hogy kiderült valami nincs rendben a picikénkkel. Azóta sokszor újraélem azokat a napokat. Mérhetetlen hála van bennem, akárhányszor ránézek Alízra. Ő az életem csodaműve. Elég érzelgősek a napjaim, ma elővettem azt a vaskos mappát is, amibe gyűjtögettük az UH eredményeket, szakvéleményeket, stb. Hát nem kis mappa. Könnyeim nem bánatomban hullatom, hanem megkönnyebbülésemben. Ha lehetne, üzennék az egy évvel ezelőtti énemnek, hogy legyen nagyobb hite és tartson ki még erősebben, mint valaha, mert én tudom, amit akkor nem, hogy MEGÉRI!
Alíz jól van! A koraszülött utógondozóban a doktornő azt mondta, hogy úgy látja, Alíz maradványtünetek nélkül meggyógyult! <3
Megjegyzések
Megjegyzés küldése