Megérkeztem

Ma egy hete, április 21-én 10:30-kor, hogy ebbe a világba csöppent a kis Alíz. Programozott császárral született a 37+6 napra. 3700 grammal és 52 centivel. Mindannyiunk meglepetésére felsírt a kis drága. Gyorsan ellátták, amíg engem összevarrtak. Már akkor is mondta a doktornő, hogy nagyon erős kislány! Mielőtt a mentő átszállította a PICre volt egy percem, hogy megsimizhessem. A születés utáni vizsgálatok alátámasztották a rekeszsérv diagnózist. Szerencsére Alíz volt olyan stabil állapotban, hogy egy naposan be tudták tolni a műtőbe, ahol gyakorlatilag vérveszteség és keringés megingás nélkül kibírt egy 4,5 órás műtétet. Műtét után friss császárral a férjem átgurított a PICre, hogy láthassam a kislányom. Nem is érhettem hozzá, mivel a műtét után izomrelaxánst kapott, hogy mindenféle mozgást megakadályozzanak, ami árthat a műtétnek. Elkezdtem szervezni az anyaszállót. Na mondanom sem kell, ez sem jött úgy össze, ahogy az ember kívánta volna. Csütörtökön kiraktak a Női klinikáról, de anyaszállóra csak a következő héten költözhetek be. Anyaszállóra a friss császár miatt nem engedtek, mert annyira gagyi, hogy amíg nem vagyok önellátó inkább ne menjek.... Csütörtökön még bementünk Alízhoz, de pénteken nem volt mese... Így hát a több mint 100 km-rel arrébb lévő otthonunkban indultunk. Keddig otthon voltam, labadoztam és alig vártam, hogy jöhessek vissza és végre beköltözhessek. Sikerült lebeszélni, hogy kedden veszik ki a varratokat, és akkor utána beköltözöm. Nagyon nagyon vártam már, ugyanis nem láthattam addig a kislányom. Így hát végre eljött a mai nap! Délután 6-kor újra láthattam Őt! Persze telefonon folyton érdeklődtünk az állapotáról de az nyilván nem olyan, persze naprakészek vagyunk az infokkal. A műtét óta Alíz stabil! A relaxálást szombaton abbahagyták. Vasárnap elkezdték csökkenteni az altató és nyugtató gyógyszerek dózisát, amit lehet hogy holnap teljesen fel is tudnak függeszteni. A mai napon a keringés támogató gyógyszer adását is abba tudták hagyni, és megszüntették az artériás kanült, ami a köldökében volt. A mai első találkozásunkkor kesztyűvel érhettem hozzá, de hát kit érdekel, végre egy hét után újra hozzá érhettem! Amikor beszéltem hozzá elkezdett mosolyogni és mocorogni. Párszor a szemét is próbálta kinyitni, de az annyira még nem ment a gyógyszerek miatt. Amikor sikerült is be volt kancsulva a drágám, pedig úgy érzem engem keresett volna a szemével. Két órával később újra láthattam, és majdnem fél órán keresztül simizhettem puszta kézzel. Nagyon aktívan reagált a jelenlétemre. Végig mocorogta azt az időt amikor simogattam, mosolygott, fintorgott. Azt várjuk, hogy végre az emésztése is beinduljon, mert a relaxálástól és a többi gyógyszertől még csak most fog neki megindulni. Tegnap óta szondán is táplálják több kevesebb sikerrel. Most vacsira kapott 10-15 mlt, amit azonnal befogadott a pocak! 

Nagyon várom, hogy a kezemben tarthassam! De ami késik nem múlik! Remélem, hogy a jelenlétem segíteni fogja az ő gyógyulását!