Merengő

Azta! Jó rég írtam utoljára! Nem fogok szabadkozni, nem felejtettem el a blogot, de egyszerűen nem jött az ihlet, hogy írjak. Rengeteg apró csoda történt az életünkben.  Hála az égnek, már annyira csodálatos hétköznapi életünk van, hogy lassan egy álommá válik az, ami másfél éve történt. Az idő kezdi koptatni azokat az éles emlékeket, amikre szentül esküdtem volna, hogy sosem fogom elfelejteni. Alíz minden egyes nap elkápráztat. Természetesen, hisz az édesanyja vagyok. Életünk újabb állomáshoz érkezett. Alíz szeptemberben elkezdte a bölcsődét 16,5 hónaposan. Szerencsére az egészségi állapota megengedi, hogy olyan életet éljen, mintha egészségesen született volna. Imádja a bölcsődét! Minden reggel izgatottan rohan be a napocska csoport szobájába. Látom az örömöt rajta, az örömöt, amivel ma is odafutott Niki nénihez, hogy búcsúzóul megölelje. Csodálatos és kedves! Igen, fiatalon kezdi a bölcsit, de egyáltalán nem bántam meg, hogy ilyen hamar került be.

Nem is olyan régen készült velünk egy interjú is, hogy milyen is volt számunkra a terhességem, és a születés utáni időszak. Persze, aki követte a blogot az olvashatta, viszont egy baráti elbeszélgetés keretén belül lehet kaptunk olyan kérdéseket, amikre a blogban nem volt válasz.
Az interjú két részben került kiadásra, aminek a linkjeit alább megtaláljátok.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése