Köszönjük a folyamatos érdeklődést hogylétünk felől! Utóbbi napok eléggé roham tempóban teltek el.
Itt a nagy nap. Már itt vagyok a klinikán, programozott császár lesz. Múlt héten az ultrahang egyértelműen azt mutatta, hogy mégsem a korábban megállapított CAM, hanem rekeszsérve van Alíznak. Felkerült a gyomor a mellkasba. A szülészemet is pont annyira váratlanul érte a dolog, mint minket. Végignézte a korábbi vizsgálatok riportjait, a képeket, és az előző UH alkalmával tényleg a hasüregben volt a gyomor. Azonnal hívta a gyermeksebész, akiről többször is írtam, hogy nem zárja ki, hogy más betegség legyen, mert csakis egy UH képet látunk, hiába a legjobb ember kezében. Elég vegyesek az érzéseink. Amiért igazából hálás vagyok, hogy elmentem múlt héten az utolsó ultrahangra. Nem annyira akartam, úgy voltam vele, mit tehet még hozzá 🤷. Hát pont ezt! Így már az elsődleges ellátás is máshogy fog zajlani, tudni fogják, hogy nem feltétlenül kell arra várni, hogy sírni, szuszogni fog. Neonatológiai tanulmányaim során egy dolgot tanultam meg a rekeszsérvről. Születés után azonnal intubálni kell. Tehát nem valószínű,hogy engedik felsírni, ha egyáltalán fel tudna. Fél 8-ra megyünk a női klinikára, és valószínűleg miután berendezkedtem már indulni is fog a buli. Férjem a műtő előtt várakozhat. Akkor fogja látni a kislányát először, amikor a koraszülött mentő viszi át a PICre. Aztán ki tudja mikor legközelebb. A PICre anyát beengedik, de apát nem. Közben megtudtam, hogy a császár után ahogy átköltözök az anya szállásra, nem hagyhatom el az épületet, nekem hozhatnak be dolgokat, de max egy percre találkozhatok a hozzátartozómmal. Kemény idők jönnek, de legkeményebb a kis Alíznak lesz. ❤️🙏
Megjegyzések
Megjegyzés küldése