Kezdenek összefolyni a napok. Csak úgy suhannak el mellettem, mint amikor kiderült, hogy beteg a kis Alíz. De ez most teljesen más, mivel Győrfi Pali bácsi megkért, hogy maradjunk otthon, így próbálom teljesíteni a küldetést. Emiatt felüdülés, mikor menni kell Szegedre a következő vizsgálatra. Korábban írtam, hogy ugye vagy a Női klinikára vagy a magánra kell menni a 35. heti UH-ra. A jeles nap április 1. Előző nap hívtam a magánrendelést, mondták, hogy nyitva lesznek, menjek nyugodtan. Mondanom sem kell, hogy ennek mennyire örültem! (Nem kedvelem a Női klinika UH laborját) Megérkeztem, teljes szigor, egy ember lehet bent az épületben, csak szólításra lehet belépni. Felmentem a váróba, ültem a hülye maszkomban, ami alatt majdnem megfulladtam. Megint egyedül kellett megbirkóznom a betegséggel, de az az igazság, hogy az orvosom jelenléte nagyon megnyugtat. Lassan úgy érzem, mintha hazajárnék. Rám került a sor, a maszk miatt a doktorom nem ismert fel elsőre, de miután közelebb mentem, megismert, kedvesen mosolygott rám. Pár kérdést megbeszéltük, többek között a málnalevél teát is. Kérdeztem van-e értelme inni, mert hát ugye valószínűleg császárral fog születni a kiscsaj, de csak azért, mert "időre" kell megszülessen. Szóval meg lesz indítva a hüvelyi út felé, de ha sokáig tart, akkor muszáj lesz császárral befejezni. Ez azért muszáj a mi helyzetünkben, mert egy egész csapat fogja várni Alízt, lesz műtő is foglalva, ha azonnal kellene műteni. Szóval megkérdeztem mit gondol, hogy ihatok-e málnalevél teát, van-e valami értelme. Kacagva a következőt felelte: "én biztos hiányoztam erről az óráról IS, de igya nyugodtan amíg el nem kezd brummogni tőle". Imádom! :D Következett a vizsgálat, levette a kenetet is. Végig néztük a buksit, a pofikát 4D-n, imádom, szerintem gyönyörű kispofa. <3 Doki bácsi szerint jó nagy buksikája van (nem kóros!), ezt biztos apukától örökölte. átsuhant a mellkas felett, közben valami furi hangot adott ki, és rázoomolt a kijelzőre. "Most úgy néz ki, mintha rekeszsérv lenne, de visszatérünk a mellkasra a végén." Gyomor, máj, hasüregben, vesék csodaszépek (ugye volt régebben kis tágulat is, de már rég megszűnt ez is), hasi echo normális. Minden rendben. Vissza a mellkasra. Előző vizsgálat alkalmával kiderült, hogy úgynevezett makrocisztás típusú az elváltozás, magyarul jó nagy ciszták vannak benne. Mostanra az egyik ciszta akkora lett, mintha a gyomor került volna fel a mellkasba. Elmondta, hogy ha most valaki más látná, aki nem kísért végig minket, biztos rávágná, hogy rekeszsérv. De a gyomor a hasüregben van és épnek látja a rekeszt. (Persze csak egy ultrahang képet látunk, vagyis ő látja, de a sebész mindig ezt mondja. Akkor lehetünk igazán biztosan a diagnózisban miután megszületett és megtörténtek a képalkotó vizsgálatok.) Az elváltozás méretei kb változatlanok. Kicsi drágám két hét alatt magára szedett 800 grammot, így az UH-n 2944 grammra becsülte a doki bácsi. Doki bácsi szerint nagyon szép kisbaba lesz, és nagyon szép vonalú a szájacskája is.
Tegnap megvolt az első CTG vizsgálatunk is. Imádom, hogy mennyire ki tudnak akadni az emberek, hogy ha valami nem a megszokott rendben történik. Szegeden a 38. héttől kötelező a CTG vizsgálat (nem tudom máshol hogy van, csak azt, hogy Békéscsabán a 36-tól). Felszerelték rám a két érzékelőt, helyet foglaltam és már kezdődött is. Közben a nővér kérdezte, hogy mikorra vagyok kiírva, hogy a gépen be tudja állítani. Mondtam, hogy május 6. Jött a nagy felháborodás. Mégis minek mentem akkor én most ilyen korán a vizsgálatra. Mondom neki, hogy azért mert a doktor azt mondta! Illetve a 38. héten meg lesz indítva a szülés. Válasz, na és mégis miért?! Tán cukorbeteg? Mondom neki, hogy nem, hanem fejlődési rendellenesség miatt.... A felháborodás hirtelen elszállt. Megvolt a vizsgálat, doki kiértékelte, majd nyargaltam át a gyermekklinikára, hogy a sebésszel is beszéljek. Előző héten, amikor a CTG-re kértem az időpontot felhívtam a sebészeti ambulanciát, hogy jövő héten találkoznom kellene a sebészemmel és érdeklődnék, hogy a járvány miatt, hogy zajlik az ellátás. Hát mondanom sem kell, itt sem sikerült zöldágra vergődnöm az asszisztenssel. Megkaptam, hogy csak sürgősségi ellátás van. (Eü-s révén nekem nem kell elmondani, mi az a sürgős szükség, illetve tartós egészségkárosodás az ellátás hiánya miatt.) Az asszisztens minden áron egy másik orvost akart adni a telefonhoz, hogy vele beszéljem meg a dolgot. Elmondtam akkor már harmadjára, hogy 36 hetes leszek a jövőhéten, XY doktorral meg van beszélve, hogy mennem kell vissza hozzá, mert tüdőfejlődési rendellenessége van a babámnak és eddig már háromszor konzultáltunk! Talán ekkor esett le miről beszélek.... Kérdeztem, hogy ha hétfőn odamegyek akkor el fognak küldeni?! Hebegett, habogott. Mondtam, hogy jó, akkor hétfőn találkozunk! (Felvértezve mentem, hogy engem biztos nem fognak elküldeni, mert az ellátás hiánya tartós egészségkárosodást okozna!) Már a portán megállítottak. Portás bácsi kérdezte, hogy miért jöttem, kedves volt. Mondtam, hogy kihez jöttem, kismama vagyok, fejlődési rendellenesség, stb. Már hívta is a sebészt, aki mondta, hogy vár, menjek nyugodtan. Bejutottam kis várakozás után. Megbeszéltük, hogy a helyzet ugyan az igazából, 38. héten indítani kell. Nézte a naptárját, de mondtam, hogy az április 20-i héten lépünk a 38-ba. Így hát abban maradtunk, hogy Ő mindenkivel felveszi a kapcsolatot, mellkassebésszel, PIC-cel, szülészemmel. Mondta, hogy a császár nem indokolt, kérdezte mit beszéltünk a szülésszel. Elmondtam, amit korábban is leírtam, hogy inkább a biztosra mennénk, minthogy elhúzódjon a vajúdás, és úgy szülessen meg, hogy a csapat aki nappal várta, már este otthon van. Mondta, hogy igen, ez így érthető és talán jobb is. Mondtam, hogy megpróbáljuk a hüvelyi utat (de első baba, nem tudhatjuk mi lesz), de ha nem megy, akkor császár.
Jövőhéten megyek újabb CTG vizsgálatra, akkor lenne esedékes az UH is, de szerintem ezt már ki fogjuk hagyni, de majd azért ha sikerül beszélni a dokival megemlíteni neki. Jövőhéten megbeszéljük a szülésszel, hogy akkor mikor fekszem be és mikor indul a buli.
Sokszor érzem azt, hogy egy felsőbb hatalom segít minket végig, hogy az imáim meghallgatásra találnak. Azért érzem így, mert mindig történnek olyan dolgok, amik úgy tűnik a véletlen műve. Például, hogy a 35. heti UH-t nem a véletlenre bízva a női klinikára terveztem, mert azon a héten a szülészem szabadságon volt, hiába mentem volna, hogy csinálja meg, és hogy majd lehívják hozzám (ezt mondta az asszisztens a telefonban korábban, persze ő sem tudhatta akkor, hogy ilyen rendkívüli munkarendben lesznek az orvosok). Illetve a másik a gyermeksebész, akinek a fix napja a szerda, de tegnap ott volt lent az ambulancián, és jövő héten ő sem lesz (mert gondoltam, ha nem tudok vele beszélni, akkor a következő CTG-kor felkeresem). Mind kis dolog, apróság.
Summázva kb két hét múlva anyuka leszek hivatalosan is. Be vagyok sz.rva! Sok kérdésre majd csak akkor kapunk választ, miután megszületett. Csak azt remélem, hogy egy hónapnál többet nem kell ott töltenie a PIC-en és remélem beengednek Hozzá! 🙏😇❤️ Holnap lépünk a 36. hétbe!
Sajnos kellett egy szívszorító döntést is hoznom a napokban. Van nekem egy csodálatosan szép majdnem 7 éves, hosszú szőrű kandúr cicám. Nagyon szereti a pocakomat, sokszor dorombolt a kis Alíznak. De sajnos mivel egy igazi porfogó, szőrhullató jószág, el kell ajándékoznom, mert nekem most csakis az a legfontosabb, hogy a tüdő műtött kisbabám rendben legyen! De nagyon jó helyre fog kerülni, egy igazi macskás nénihez, aki él hal a cicákért! (Emiatt negatív kommenteket nem kérek! Így is elég nehéz döntés volt és fáj a szívem, hogy egy társat, aki több mint 6 és fél éve az életem része, el kell veszítenem.)
Tegnap megvolt az első CTG vizsgálatunk is. Imádom, hogy mennyire ki tudnak akadni az emberek, hogy ha valami nem a megszokott rendben történik. Szegeden a 38. héttől kötelező a CTG vizsgálat (nem tudom máshol hogy van, csak azt, hogy Békéscsabán a 36-tól). Felszerelték rám a két érzékelőt, helyet foglaltam és már kezdődött is. Közben a nővér kérdezte, hogy mikorra vagyok kiírva, hogy a gépen be tudja állítani. Mondtam, hogy május 6. Jött a nagy felháborodás. Mégis minek mentem akkor én most ilyen korán a vizsgálatra. Mondom neki, hogy azért mert a doktor azt mondta! Illetve a 38. héten meg lesz indítva a szülés. Válasz, na és mégis miért?! Tán cukorbeteg? Mondom neki, hogy nem, hanem fejlődési rendellenesség miatt.... A felháborodás hirtelen elszállt. Megvolt a vizsgálat, doki kiértékelte, majd nyargaltam át a gyermekklinikára, hogy a sebésszel is beszéljek. Előző héten, amikor a CTG-re kértem az időpontot felhívtam a sebészeti ambulanciát, hogy jövő héten találkoznom kellene a sebészemmel és érdeklődnék, hogy a járvány miatt, hogy zajlik az ellátás. Hát mondanom sem kell, itt sem sikerült zöldágra vergődnöm az asszisztenssel. Megkaptam, hogy csak sürgősségi ellátás van. (Eü-s révén nekem nem kell elmondani, mi az a sürgős szükség, illetve tartós egészségkárosodás az ellátás hiánya miatt.) Az asszisztens minden áron egy másik orvost akart adni a telefonhoz, hogy vele beszéljem meg a dolgot. Elmondtam akkor már harmadjára, hogy 36 hetes leszek a jövőhéten, XY doktorral meg van beszélve, hogy mennem kell vissza hozzá, mert tüdőfejlődési rendellenessége van a babámnak és eddig már háromszor konzultáltunk! Talán ekkor esett le miről beszélek.... Kérdeztem, hogy ha hétfőn odamegyek akkor el fognak küldeni?! Hebegett, habogott. Mondtam, hogy jó, akkor hétfőn találkozunk! (Felvértezve mentem, hogy engem biztos nem fognak elküldeni, mert az ellátás hiánya tartós egészségkárosodást okozna!) Már a portán megállítottak. Portás bácsi kérdezte, hogy miért jöttem, kedves volt. Mondtam, hogy kihez jöttem, kismama vagyok, fejlődési rendellenesség, stb. Már hívta is a sebészt, aki mondta, hogy vár, menjek nyugodtan. Bejutottam kis várakozás után. Megbeszéltük, hogy a helyzet ugyan az igazából, 38. héten indítani kell. Nézte a naptárját, de mondtam, hogy az április 20-i héten lépünk a 38-ba. Így hát abban maradtunk, hogy Ő mindenkivel felveszi a kapcsolatot, mellkassebésszel, PIC-cel, szülészemmel. Mondta, hogy a császár nem indokolt, kérdezte mit beszéltünk a szülésszel. Elmondtam, amit korábban is leírtam, hogy inkább a biztosra mennénk, minthogy elhúzódjon a vajúdás, és úgy szülessen meg, hogy a csapat aki nappal várta, már este otthon van. Mondta, hogy igen, ez így érthető és talán jobb is. Mondtam, hogy megpróbáljuk a hüvelyi utat (de első baba, nem tudhatjuk mi lesz), de ha nem megy, akkor császár.
Jövőhéten megyek újabb CTG vizsgálatra, akkor lenne esedékes az UH is, de szerintem ezt már ki fogjuk hagyni, de majd azért ha sikerül beszélni a dokival megemlíteni neki. Jövőhéten megbeszéljük a szülésszel, hogy akkor mikor fekszem be és mikor indul a buli.
Sokszor érzem azt, hogy egy felsőbb hatalom segít minket végig, hogy az imáim meghallgatásra találnak. Azért érzem így, mert mindig történnek olyan dolgok, amik úgy tűnik a véletlen műve. Például, hogy a 35. heti UH-t nem a véletlenre bízva a női klinikára terveztem, mert azon a héten a szülészem szabadságon volt, hiába mentem volna, hogy csinálja meg, és hogy majd lehívják hozzám (ezt mondta az asszisztens a telefonban korábban, persze ő sem tudhatta akkor, hogy ilyen rendkívüli munkarendben lesznek az orvosok). Illetve a másik a gyermeksebész, akinek a fix napja a szerda, de tegnap ott volt lent az ambulancián, és jövő héten ő sem lesz (mert gondoltam, ha nem tudok vele beszélni, akkor a következő CTG-kor felkeresem). Mind kis dolog, apróság.
Summázva kb két hét múlva anyuka leszek hivatalosan is. Be vagyok sz.rva! Sok kérdésre majd csak akkor kapunk választ, miután megszületett. Csak azt remélem, hogy egy hónapnál többet nem kell ott töltenie a PIC-en és remélem beengednek Hozzá! 🙏😇❤️ Holnap lépünk a 36. hétbe!
Sajnos kellett egy szívszorító döntést is hoznom a napokban. Van nekem egy csodálatosan szép majdnem 7 éves, hosszú szőrű kandúr cicám. Nagyon szereti a pocakomat, sokszor dorombolt a kis Alíznak. De sajnos mivel egy igazi porfogó, szőrhullató jószág, el kell ajándékoznom, mert nekem most csakis az a legfontosabb, hogy a tüdő műtött kisbabám rendben legyen! De nagyon jó helyre fog kerülni, egy igazi macskás nénihez, aki él hal a cicákért! (Emiatt negatív kommenteket nem kérek! Így is elég nehéz döntés volt és fáj a szívem, hogy egy társat, aki több mint 6 és fél éve az életem része, el kell veszítenem.)
Gyönyörű baba vagy Alíz! :) már nem sokára anyuci karjaiban! Gondolok rátok szinte minden nap!
VálaszTörlés