A hit

Őszintén szólva..... Sosem vallottam magam hívő embernek. Persze, amikor a főiskolán ZH-t írtunk, előző este tanulás helyett a Jóistent kértem, hogy segítsen, hogy ne bukjak meg. De hát ki nem csinált ilyet?! Mióta vidékre költöztünk, a párom családjához közel, azóta kicsit változott a nézetem a hittel kapcsolatban, ismerkedtem, nyitott voltam,( mivel a család többsége hívő.) De most más a helyzet. Igazából amint kiderült, hogy babát várunk, minden este kértem az Urat, hogy legyen egészséges a kisbabánk. Aztán jött a 12 hetes ultrahang.... A 12 hetes ultrahangon a doktor úr azt látta, hogy hatalmas agykamra tágulata van a kisbabánknak és vastag a nyaki redő. A sok ima és kérlelés ellenére mégsem egészséges a kisbabánk. Úgy éltem ezt meg, hogy milyen Isten az, aki megengedi azt, hogy ez a baba a hasamban nem lehet egészséges. Úgy éreztem, hogy elhagyott minket Isten, vagy, hogy sosem állt mellettünk. Aztán teltek a hetek, az ultrahangok változtak minden héten, hol jó irányba, de többnyire inkább a rosszabb irányba. Közben minden este imádkoztam egy csodáért. Továbbra is kértem az Urat, hogy segítse a kisbabánkat. Minden rossz eredmény után újra és újra felmerült bennem, hogy vajon milyen Isten lehet az, aki engedi, hogy az én kisbabám ilyen beteg legyen. Aztán végre megszületett a diagnózis. Számunkra ez már egy csoda volt. Végre volt két egyforma ultrahang eredmény is. Ez is csoda volt a várandósságom akkori szakasza alatt. Végre tudtuk, hogy megszülethet a kisbabánk. 

Azóta is minden este kérem Isten, hogy segítse a kisbabánkat. 

A kisbabám azért lehet itt most a pocakomban, mert az Úr végig segítette Őt. Nem engedte el a kezét, még akkor sem amikor én kérdőre vontam, hogy milyen Isten tehet ilyet a kisbabámmal. Nem engedte Őt el. Végig végig óvta őt, amennyire lehetett ezzel a betegséggel szemben, különben nem lehetne itt. De én ezt eddig nem így láttam. Csak azt láttam, hogy rosszak az eredmények, hogy nem akar javulni, hogy az a csoda, amire titkon vártam, nem következik be, nem lesz sosem egészséges, talán meg sem születik.

Azt olvastam, hogy ez a betegség az embrionális élet 3-5. hete környékén kezd kialakulni. amikor még a teszt nem mutatta ki, hogy babát várok. Az elsőt kb. 3 hetesen csináltam....

Sokan imádkoznak értünk, érte. 

Továbbra is minden este zargatom az Urat, hogy ne engedje el a kislányom kezét, és segítse őt, míg nem tarthatom a karomban és nem óvhatom én is őt.

Bízom Benne!