Február 6-ra volt eredetileg időpontunk ultrahangra, de a rendelés elmaradása miatt február 4-én mentünk, 26 hét 6 naposan. Mivel este fél 9-re mentünk előtte elmentünk Szegeden a babaszafariba babakocsit nézni, meg hasonlókat. Azt hiszem sikerült is kiválasztanunk a babakocsit is. :)
Megvacsiztunk és utána indultunk a rendelésre. Időben érkeztünk, legfeljebb 5 perc csúszás ha volt.
Orvosom kedvesen fogadott minket, kérdezte, hogy vagyok, hogy érzem magam. Mondtam, hogy minden rendben, és a kismanó nagyon sokat mocorog. (Próbáltam rájönni, vajon éppen hogy helyezkedik el a pocakomban, de mindig valahol máshol hullámzott a hasam.) Mondta, ha nincs kérdés akkor vágjunk is bele a vizsgálatba.
Gyors pillantás után már mondja is, hogy a CAM még mindig ott van, de haladjunk a buksitól. Agyacska rendben, pofika rendben. Olyan jól fekszik most, hogy ritka szép képeket kaptunk a kicsiről. Kaptunk 4D-s lábacska fotót, nuni fotót is. A CAM arányaiban nem nőtt, viszont együtt nő a babával. De mint ahogy korábban is írtam, nekünk az a lényeg, hogy arányaiban ne nőjön. Mert hát az egyik átmérője kicsit megszaladt a két héttel korábbihoz képest, akkor ezek voltak az arányok: 33,2mm*20,3mm*36,6mm. Most pedig: 48,4mm*20,3mm*39,4mm. Azt még elmondja a doktorom, hogy kezd ez a CAM annyira beleolvadni a környezetbe, hogy ha nem tudná, hogy mit keres, lehet elsőre el is siklana felette. Hogy ez jót jelent-e, nem tudjuk. DE a kiscsaj annyira belehúzott a növekedésbe, hogy míg két hete 692 gramm volt, most már 1159 gramm! (Ez megmagyarázza, hogy miért híztam két kilót két hét alatt! ) UH szerint 27 hét 5 napos. És úgy tűnik, hogy már be van fordulva.
Annyi kis dolgot vett észre az orvosom, hogy a bal vesemedence picit tágabb, 6 mm, de 7 mm a határ! Bőven benne vagyunk, de majd két hét múlva kontrolláljuk. Ami jó hír még, hogy a múltkori UH-n egyenes volt a tengelyállása a szívnek a CAM miatt, most már újra bal a tengelye. JA ÉS A LEGFONTOSABB: nincs vizesedés!
Férjem megkérdezte a vizsgálat után, hogy volt-e már ilyen babája a doktornak és mik voltak a kimenetelek. Azt felelte, hogy sajnos a betegség ritkaságához képest sok. De ami nagyon jó hír, hogy egyetlen babát sem vesztettek el. Volt akinek méhen belül gyógyult, többeket műtöttek a születés után. A legidősebb ilyen babája már 8 éves egészséges nagyfiú.
Kérdezte tőlünk, hogy egyébként feltette-e nekünk bárki A KÉRDÉST. Mondtuk, hogy nem. A férjem kétségbeesett kérdezte, hogy ugye ezt most nem azért kérdezi, mert ott tartanánk?!?!
Mondta, hogy DEHOGY, csak kíváncsi arra, hogy a genetikusok mit csináltak. Hát elmeséltük, hogy kb annyit, hogy kéthetente nézzük a 24. hétig, illetve, hogy a negatív kromoszómának se örüljünk, mert alulfejledt volt az orrcsont. (Itt azért mondta, hogy igen, de másnap azt is rendbe tettük, hogy nem volt az!) Elmeséltük neki, hogy a genetikus azt mondta, hogy itt a szülész orvosnak kell mindent a kezében tartani, és neki kell feltenni ezt a kérdést irányunkba. Mondta, hogy ez nem így van, ez a genetikus dolga. Sok mindent kiálltunk, és örülök, hogy nem kaptuk meg a kérdést, mert nem tudom mit feleltünk volna (tudva azt a sok-sok rossz dolgot, amin átmentünk és még nem volt meg a végleges diagnózis). Mindenki azt mondta, hogy a 24. hétig kell meglegyen a diagnózis, és utána kiderül mi lesz. DE ez is már csak rossz emlék kell hogy legyen, nem több!
Már elkezdtük a beváráslást is, vettem már "sok" ruhácskát, kinéztük a babakocsit, a bababútort is.
Megvacsiztunk és utána indultunk a rendelésre. Időben érkeztünk, legfeljebb 5 perc csúszás ha volt.
Orvosom kedvesen fogadott minket, kérdezte, hogy vagyok, hogy érzem magam. Mondtam, hogy minden rendben, és a kismanó nagyon sokat mocorog. (Próbáltam rájönni, vajon éppen hogy helyezkedik el a pocakomban, de mindig valahol máshol hullámzott a hasam.) Mondta, ha nincs kérdés akkor vágjunk is bele a vizsgálatba.
Gyors pillantás után már mondja is, hogy a CAM még mindig ott van, de haladjunk a buksitól. Agyacska rendben, pofika rendben. Olyan jól fekszik most, hogy ritka szép képeket kaptunk a kicsiről. Kaptunk 4D-s lábacska fotót, nuni fotót is. A CAM arányaiban nem nőtt, viszont együtt nő a babával. De mint ahogy korábban is írtam, nekünk az a lényeg, hogy arányaiban ne nőjön. Mert hát az egyik átmérője kicsit megszaladt a két héttel korábbihoz képest, akkor ezek voltak az arányok: 33,2mm*20,3mm*36,6mm. Most pedig: 48,4mm*20,3mm*39,4mm. Azt még elmondja a doktorom, hogy kezd ez a CAM annyira beleolvadni a környezetbe, hogy ha nem tudná, hogy mit keres, lehet elsőre el is siklana felette. Hogy ez jót jelent-e, nem tudjuk. DE a kiscsaj annyira belehúzott a növekedésbe, hogy míg két hete 692 gramm volt, most már 1159 gramm! (Ez megmagyarázza, hogy miért híztam két kilót két hét alatt! ) UH szerint 27 hét 5 napos. És úgy tűnik, hogy már be van fordulva.
Annyi kis dolgot vett észre az orvosom, hogy a bal vesemedence picit tágabb, 6 mm, de 7 mm a határ! Bőven benne vagyunk, de majd két hét múlva kontrolláljuk. Ami jó hír még, hogy a múltkori UH-n egyenes volt a tengelyállása a szívnek a CAM miatt, most már újra bal a tengelye. JA ÉS A LEGFONTOSABB: nincs vizesedés!
Férjem megkérdezte a vizsgálat után, hogy volt-e már ilyen babája a doktornak és mik voltak a kimenetelek. Azt felelte, hogy sajnos a betegség ritkaságához képest sok. De ami nagyon jó hír, hogy egyetlen babát sem vesztettek el. Volt akinek méhen belül gyógyult, többeket műtöttek a születés után. A legidősebb ilyen babája már 8 éves egészséges nagyfiú.
Kérdezte tőlünk, hogy egyébként feltette-e nekünk bárki A KÉRDÉST. Mondtuk, hogy nem. A férjem kétségbeesett kérdezte, hogy ugye ezt most nem azért kérdezi, mert ott tartanánk?!?!
Mondta, hogy DEHOGY, csak kíváncsi arra, hogy a genetikusok mit csináltak. Hát elmeséltük, hogy kb annyit, hogy kéthetente nézzük a 24. hétig, illetve, hogy a negatív kromoszómának se örüljünk, mert alulfejledt volt az orrcsont. (Itt azért mondta, hogy igen, de másnap azt is rendbe tettük, hogy nem volt az!) Elmeséltük neki, hogy a genetikus azt mondta, hogy itt a szülész orvosnak kell mindent a kezében tartani, és neki kell feltenni ezt a kérdést irányunkba. Mondta, hogy ez nem így van, ez a genetikus dolga. Sok mindent kiálltunk, és örülök, hogy nem kaptuk meg a kérdést, mert nem tudom mit feleltünk volna (tudva azt a sok-sok rossz dolgot, amin átmentünk és még nem volt meg a végleges diagnózis). Mindenki azt mondta, hogy a 24. hétig kell meglegyen a diagnózis, és utána kiderül mi lesz. DE ez is már csak rossz emlék kell hogy legyen, nem több!
Már elkezdtük a beváráslást is, vettem már "sok" ruhácskát, kinéztük a babakocsit, a bababútort is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése