25. hét

Szóval ugye a 23. héten megtörtént egy ultrahang, jártunk a gyermeksebésznél és a genetikusnál. Egyenlőre annyi történik a 32-34. hétig, hogy kéthetente járunk ultrahangra, hogy figyeljük az elváltozás arányait, illetve, hogy hydrops (vizesedés) ne jelenjen meg. Érdekes, hogy ez a két hét mintha sokkal gyorsabban telt volna el, mint az előző hetekben. 

Előzőekben elfelejtettem írni, hogy a 23. héten az orvosom mondta a magánrendelésen, hogy két hét múlva a Női klinikára menjek ultrahang vizsgálatra. Ekkor elmeséltem az "Ursulás esetet", az első Női klinikás ultrahang vizsgálatot. (Bemártottam Ursulát, hupszi!) Mondtam a doktornak, hogy ha ő fog megvizsgálni nagyon szívesen elmegyek oda is, de nem szeretném, hogy más keze közé kerüljek.  Ennyiben maradt a dolog akkor, de én a vizsgálat után kértem a 25. és a 27. hétre időpontot a magánrendelésre. 

Szóval megérkeztünk a 25 hetes UH-ra. Doktorom kérdezte, hogy nem abban állapodtunk meg, hogy a Női klinikára megyek?! Hát mondtam, hogy nem kívánok oda menni. Ekkor beugrott neki a doktornő esete, amit korábban meséltem. Úgy éreztem, nem én voltam az egyetlen, aki panaszkodott miatta, de megbeszéltük, hogy akkor kéthetente a magánrendelésre járunk. 

Elkezdte a vizsgálatot. Mondta, hogy még mindig itt a CAM, de majd visszatérünk oda, elkezdi a buksitól vizsgálni a babát. Faros a kisasszony, Buksi, nózi rendben. Szíve rendben, de a CAM eltolja picikét. (Ez már korábban kiderült.) Férjem ekkor megszólalt, hogy korábban volt vesemedence tágulata a babának, azzal vajon mi van. (Múltkor már mondta, hogy rendben vannak a vesék, de a férjem nem emlékezett rá.) Elhangzott a következő mondat: "Ez két egészséges vese!" JUHÚÚÚÚÚ! Végre még valami, ami egészséges! (A tágulat is valószínűleg a CAM miatt volt, a vizesedés miatt.) UH szerint 24 hét 1 napos, becsült súly 692 gramm. 

Ekkor kérdezte tőlem a doki, hogy miért is járunk kéthetente?! Aztán megválaszolta a kérdést, hogy a vizesedés miatt, mert ha ne adj isten újra megjelenne, akkor nagyon gyorsan cselekedni kell! De ő azt mondja, hogy szerinte már nem fog megjelenni. Illetve mondtam neki, hogy én nem tudok otthon ülni és nem tudni, hogy vajon mi van! 

Visszatér a mellkashoz, az elváltozáshoz. Arányaiban nem nőtt! ( Sőt az egyik átmérő a 23. heti UH-hoz képest 8 mm-t csökkent, de nem éljük bele magunkat semmibe! ARÁNYAIBAN NEM NŐTT, EZ A LÉNYEG!) Elmondta az orvosom, hogy a helyzet változatlan, ami nekünk nagyon jó! Majd mosolyogva rám nézett és közölte: "Emlékszem mennyire reménytelenül indult ez az egész, de ahhoz képest, ahol most tartunk.... az nagyon jó!" Szerinte legrosszabb esetben egy műtét és rendben leszünk. 

Mindig felhozza azt a kismamát, akinek a babájának ugyan ez volt a baja, és hogy egészségesen született végül a baba. Remélem mi is egy ilyen sikersztori leszünk, akit a reménytelen kismamáknak elmesél majd! Hogy erőt tudunk adni másoknak mi is a történetünkkel! Még akkor is, ha műteni kell Alíz babánkat. 

Kedden, február 4-én megyünk a 27. heti ultrahangra. Nagyon várom már! A napok, hetek sokkal gyorsabban telnek, úgy hogy nagyjából rendben vagyunk. Alíz nagyon sokat izeg, mozog. Imádom, és olyankor mindig azt érzem, hogy semmi baja nem lesz! Aki olyan erőseket képes ütni, rúgni, hogy apa is felébredt rá, és ennyi mindenen keresztül ment már, nem lehet semmi baja! 

Hinnünk kell!