Elnézést, kicsit el voltam tűnve. De végre kimozdultam itthonról. 11 hétig itthon ültem és rettegtem mi lesz velünk, de végre, hogy van egy kis fény az alagút végén, visszajött az életkedvem is. Szóval végre kimozdultam itthonról és végre úgy csinálok, mint aki tényleg várandós. Lehet korainak tartjátok, de a héten már vettem egy csomó csomó babaruhát is. Ez már nagyon kellett a lelkemnek! Hogy végre ránézhessek egy babaruhára, hogy végre megfoghassak egyet és ami még jobb, hogy meg is vegyem! (A férjem letiltott eddig még a nézelődésről is, hogy ne fájjon jobban.) NADEVISSZAA23.HÉTRE:
Január 11-én, szombaton mentünk a következő ultrahangra. Megkértem a doktort, hogy akármit is lát a monitoron. lehetőség szerint egy szép 4D-s képet szeretnék kérni a babáról. Ekkor a matek szerint 23 hét 3 napos a kis Alíz. UH szerint 23 hét 1 nap. Becsült súly: 600 gramm. A mellkasban továbbra is jelen van a CAM, de ami nekünk fontos, hogy arányaiban nem nőtt. (Egyébként nyilván nőtt, mert a baba is nőtt, de az arányok változatlanok, és nekünk ez a fontos!) Nincs hydrops! (Vizesedés a babában.) Minden egyebet rendben talál a babán. Volt korábban vesemedence tágulatunk is, mindkét vesét vesét rendben találja. (Férjem nem is emlékezett arra, hogy a veséket nézte, hiába mondtam, szóval a tegnapi, 25 hetes UH-n rákérdezett, hogy azokkal mi a helyzet, annyit elöljáróban: "ez itt két egészséges vese".) Szóval a lényeg, hogy végre van két ugyan olyan ultrahang eredményünk, ami még eddig nem történt meg a várandósságom során. Ez már valami! Végre! Doktorom elmondja, hogy legfeljebb meg kell műteni a babót, de utána rendbe kell legyen minden. Volt egy kismamája, akit minden vizsgálat alkalmával megemlít, hogy az ő kisbabájánál is ez a betegség állt fent, de a 28. héttől elkezdett eltűnni, majd egészségesen született meg! (A sebész doktorom is említette ezt az esetet már.)
DE a döntő az lesz, amit a gyermeksebész mond.
Január 13-án, hétfőn mentünk vissza a gyermeksebészhez és a genetikushoz. A sebészeten kezdtünk, ahol hát hétfő délelőtt voltak vagy hatszázan. Le a kalappal minden anyuka és apuka előtt, akik nagyjából csendben tűrik a várakozást a sebészeti ambulancia előtt. Álldogáltam az ajtó előtt, hogy lecsaphassak az asszisztensre. Viszonylag sok idő telt el, mire kijöttek a papírokat beszedni. De megjelent az asszisztens, nagyon kedves volt, mondta, hogy máris hívja az orvost, akihez érkeztünk. Mondtam neki, hogy 11:15-re van időpontunk a genetikai tanácsadóba, de mivel ezzel a papírral kell menni oda, így várunk a sorunkra, mert már bőven 10 óra után voltunk. Kiderült idő közben, hogy a sebészem a műtőben van. Vártunk tovább türelmesen. 11 előtt telefonáltam a tanácsadóba, hogy valószínűleg nem érünk oda 11:15-re, mert a sebészt várjuk, de fogunk menni! (Annyit beszéltem már a tanácsadóval, hogy szerintem ha ott bárki meghallja a nevem már teljesen kiakadnak... de kedves volt a kisasszony, mondta, hogy amúgy is csúszás van, megyünk amikor megyünk, amúgy is csúszás van.) 11 után pár perccel megérkezett a sebész, megvárta míg az egyik vizsgáló kiürül, hogy zárt ajtók mögött tudjunk beszélni. Odaadtam a szombati UH eredményt. Hosszasan nézegette. Kérdeztem tőle, hogy esetleg kéri-e a december 17-i utolsó UH-t, amit látott decemberben is, hogy összehasonlítsa. Azt is odaadtam. Nézte mindkét eredményt, számolt magában. A szívem majdnem kiesett a helyéről. Elvégre Ő az aki eldönti, hogy akkor Alíz baba maradhat velünk és folytathatjuk a babavárást, vagy meg kell szakítani...Végre megszólalt. Elmondta, hogy arányaiban nem nőtt, és ez nagyon jó, nincsenek hydropsok, ami egyenesen szuper! (Ugye az egész azzal indult.) Mondta, hogy bár az orvosom az egyik legnagyobb szaktekintély, de mivel csak egy UH képet látunk, ha esetleg mégis rekeszsérv lenne, annak is a szerencsés változata, mert mind a máj és a gyomor a hasüregben vannak. (Rossz prognózis, ha a máj a mellkasban ábrázolódik.) Folytatta mondandóját a továbbiakról: 32-34. hét környékén újabb kontrollra jelentkezzünk (de ha romlana az eredmény akkor azonnal), akkor megbeszéljük, hogy mikor és milyen módon kellene szülni, illetve hol. (Itt azért közbevágtam, hogy biztos Szegeden szülök az előzményekre való tekintettel, de ő is ezt akarta tanácsolni.) Elmondta, hogy CAM esetén legalább 36-38. hétig ki lehet húzni a szülést, hogy az ép tüdőrész minél jobban tudjon fejlődni. Ha arányaiban nem nő, nyilván csökkenhet, fel is szívódhat, akkor kiveszik a rossz lebenyt és minden rendben lesz. Elmondja, hogy az újszülöttek nagyon jól adaptálódnak mindenhez. Mondta, hogy ha nincs kérdésünk, akkor kint várakozzunk és kiadja mindjárt a papírt. 11: 25 körül érkeztünk a tanácsadóba. Hát kár volt annyira sietni, mert annyi csúszás volt, hogy 13 óra után kerültünk be. A genetikus főorvosnő nagyon kedves volt. Végignézte a paksamétánkat, ahol kronológiai sorrendben minden gondosan le van fűzve. Summázta nekünk a dolgot, hogy van okunk az örömre. A CAM mellett úgy tűnik nincs más fejlődési rendellenesség, és ez a rendellenesség is a "műtéttel orvosolható" kategóriába tartozik, de spontán gyógyulás is remélhető. (Ő félt attól, hogy más UH-n is látható rendellenesség is lesz, ezért is szervezett volna január másodikára UH-t, ahol az agyszerkezetre, a végtagokra, szívre volt leginkább kíváncsi.) Mondtam a főorvosnőnek, hogy legelsőnek azt szeretném tisztázni, hogy a gépben 1,5 mm-es alulfejledt orrcsont szerepel, de másnap magánban kiderült, hogy 2,9 mm és UH képem is van bizonyítani! Mondta, hogy ez is nagyszerű hír. (Mert akárhányszor beszéltünk, az alulfejledt orrcsontot mindig felhozta.) Megnézte, hogy mit írt a gyermeksebész. Mondta, hogy ez is biztató. Ő még azt javasolja, hogy neonatológust is keressünk fel akkor, amikor jövünk a sebészhez a 32. hét környékén. (Egy egész válságstábot összehozok ha kell!) Kis vigaszként azért elmondta, hogy az, hogy ez a betegség kialakult a babánál ez nem a mi genetikánk hibája és ha szeretnénk még babát, akkor nem kell attól félni, hogy neki is ez a betegsége lesz. "Ez egy szerencsétlen véletlen." Kaptunk még egy genetikai eredményt is aznap, tesztelték az én és a lepényboholy mintát cisztás fibrózisra. Mindkettő negatív lett!
Summázva, jól állunk! Kéthetente UH-n nézzük Alízt és reménykedünk a legeslegjobbakban!
Tegnap meg volt a 25 hetes UH, illetve már meg van az időpont a 27 és 29. hétre is.
Január 11-én, szombaton mentünk a következő ultrahangra. Megkértem a doktort, hogy akármit is lát a monitoron. lehetőség szerint egy szép 4D-s képet szeretnék kérni a babáról. Ekkor a matek szerint 23 hét 3 napos a kis Alíz. UH szerint 23 hét 1 nap. Becsült súly: 600 gramm. A mellkasban továbbra is jelen van a CAM, de ami nekünk fontos, hogy arányaiban nem nőtt. (Egyébként nyilván nőtt, mert a baba is nőtt, de az arányok változatlanok, és nekünk ez a fontos!) Nincs hydrops! (Vizesedés a babában.) Minden egyebet rendben talál a babán. Volt korábban vesemedence tágulatunk is, mindkét vesét vesét rendben találja. (Férjem nem is emlékezett arra, hogy a veséket nézte, hiába mondtam, szóval a tegnapi, 25 hetes UH-n rákérdezett, hogy azokkal mi a helyzet, annyit elöljáróban: "ez itt két egészséges vese".) Szóval a lényeg, hogy végre van két ugyan olyan ultrahang eredményünk, ami még eddig nem történt meg a várandósságom során. Ez már valami! Végre! Doktorom elmondja, hogy legfeljebb meg kell műteni a babót, de utána rendbe kell legyen minden. Volt egy kismamája, akit minden vizsgálat alkalmával megemlít, hogy az ő kisbabájánál is ez a betegség állt fent, de a 28. héttől elkezdett eltűnni, majd egészségesen született meg! (A sebész doktorom is említette ezt az esetet már.)
DE a döntő az lesz, amit a gyermeksebész mond.
Január 13-án, hétfőn mentünk vissza a gyermeksebészhez és a genetikushoz. A sebészeten kezdtünk, ahol hát hétfő délelőtt voltak vagy hatszázan. Le a kalappal minden anyuka és apuka előtt, akik nagyjából csendben tűrik a várakozást a sebészeti ambulancia előtt. Álldogáltam az ajtó előtt, hogy lecsaphassak az asszisztensre. Viszonylag sok idő telt el, mire kijöttek a papírokat beszedni. De megjelent az asszisztens, nagyon kedves volt, mondta, hogy máris hívja az orvost, akihez érkeztünk. Mondtam neki, hogy 11:15-re van időpontunk a genetikai tanácsadóba, de mivel ezzel a papírral kell menni oda, így várunk a sorunkra, mert már bőven 10 óra után voltunk. Kiderült idő közben, hogy a sebészem a műtőben van. Vártunk tovább türelmesen. 11 előtt telefonáltam a tanácsadóba, hogy valószínűleg nem érünk oda 11:15-re, mert a sebészt várjuk, de fogunk menni! (Annyit beszéltem már a tanácsadóval, hogy szerintem ha ott bárki meghallja a nevem már teljesen kiakadnak... de kedves volt a kisasszony, mondta, hogy amúgy is csúszás van, megyünk amikor megyünk, amúgy is csúszás van.) 11 után pár perccel megérkezett a sebész, megvárta míg az egyik vizsgáló kiürül, hogy zárt ajtók mögött tudjunk beszélni. Odaadtam a szombati UH eredményt. Hosszasan nézegette. Kérdeztem tőle, hogy esetleg kéri-e a december 17-i utolsó UH-t, amit látott decemberben is, hogy összehasonlítsa. Azt is odaadtam. Nézte mindkét eredményt, számolt magában. A szívem majdnem kiesett a helyéről. Elvégre Ő az aki eldönti, hogy akkor Alíz baba maradhat velünk és folytathatjuk a babavárást, vagy meg kell szakítani...Végre megszólalt. Elmondta, hogy arányaiban nem nőtt, és ez nagyon jó, nincsenek hydropsok, ami egyenesen szuper! (Ugye az egész azzal indult.) Mondta, hogy bár az orvosom az egyik legnagyobb szaktekintély, de mivel csak egy UH képet látunk, ha esetleg mégis rekeszsérv lenne, annak is a szerencsés változata, mert mind a máj és a gyomor a hasüregben vannak. (Rossz prognózis, ha a máj a mellkasban ábrázolódik.) Folytatta mondandóját a továbbiakról: 32-34. hét környékén újabb kontrollra jelentkezzünk (de ha romlana az eredmény akkor azonnal), akkor megbeszéljük, hogy mikor és milyen módon kellene szülni, illetve hol. (Itt azért közbevágtam, hogy biztos Szegeden szülök az előzményekre való tekintettel, de ő is ezt akarta tanácsolni.) Elmondta, hogy CAM esetén legalább 36-38. hétig ki lehet húzni a szülést, hogy az ép tüdőrész minél jobban tudjon fejlődni. Ha arányaiban nem nő, nyilván csökkenhet, fel is szívódhat, akkor kiveszik a rossz lebenyt és minden rendben lesz. Elmondja, hogy az újszülöttek nagyon jól adaptálódnak mindenhez. Mondta, hogy ha nincs kérdésünk, akkor kint várakozzunk és kiadja mindjárt a papírt. 11: 25 körül érkeztünk a tanácsadóba. Hát kár volt annyira sietni, mert annyi csúszás volt, hogy 13 óra után kerültünk be. A genetikus főorvosnő nagyon kedves volt. Végignézte a paksamétánkat, ahol kronológiai sorrendben minden gondosan le van fűzve. Summázta nekünk a dolgot, hogy van okunk az örömre. A CAM mellett úgy tűnik nincs más fejlődési rendellenesség, és ez a rendellenesség is a "műtéttel orvosolható" kategóriába tartozik, de spontán gyógyulás is remélhető. (Ő félt attól, hogy más UH-n is látható rendellenesség is lesz, ezért is szervezett volna január másodikára UH-t, ahol az agyszerkezetre, a végtagokra, szívre volt leginkább kíváncsi.) Mondtam a főorvosnőnek, hogy legelsőnek azt szeretném tisztázni, hogy a gépben 1,5 mm-es alulfejledt orrcsont szerepel, de másnap magánban kiderült, hogy 2,9 mm és UH képem is van bizonyítani! Mondta, hogy ez is nagyszerű hír. (Mert akárhányszor beszéltünk, az alulfejledt orrcsontot mindig felhozta.) Megnézte, hogy mit írt a gyermeksebész. Mondta, hogy ez is biztató. Ő még azt javasolja, hogy neonatológust is keressünk fel akkor, amikor jövünk a sebészhez a 32. hét környékén. (Egy egész válságstábot összehozok ha kell!) Kis vigaszként azért elmondta, hogy az, hogy ez a betegség kialakult a babánál ez nem a mi genetikánk hibája és ha szeretnénk még babát, akkor nem kell attól félni, hogy neki is ez a betegsége lesz. "Ez egy szerencsétlen véletlen." Kaptunk még egy genetikai eredményt is aznap, tesztelték az én és a lepényboholy mintát cisztás fibrózisra. Mindkettő negatív lett!
Summázva, jól állunk! Kéthetente UH-n nézzük Alízt és reménykedünk a legeslegjobbakban!
Tegnap meg volt a 25 hetes UH, illetve már meg van az időpont a 27 és 29. hétre is.
Hihetetlen erős vagy Viki, tőled örökölte a kicsi lány 💕 minden rendben lesz!
VálaszTörlésJa és gyönyörű ez a pofi 😍
VálaszTörlésKöszönjük Cinti!! <3
VálaszTörlés