Bár a várandósságomat nem a felhőtlen boldogság és rózsaszín köd jellemzi (sajnos), azért azt meg kell osszam veletek, hogy fizikálisan legalább minden a legnagyobb rendben. Büntetlenül zabálhatok, hiszem kettő helyett eszek, enyém az utolsó falat és mindig jó ütőkártya, hogy ne edd meg a baba elől a csokit, vagy bármit. Tudom szemtelen vagyok! Émelygés volt ugyan, de egy kis kóla segített rajtam olyankor. Azt hiszem, mindent, amit megkívántam megettem. Szerintem ettől nem rókáztam egyszer sem. (Biztos hülyeség különben, élettanilag biztosan cáfolható.)
Az első trimesztert végig ettem és aludtam, a vérnyomásom nem volt valami acélos, volt, hogy munka közben 80/40 Hgmm volt. 😂 Úgy elég nehéz dolgozni, ha a toronyba nem jut fel elég vér és oxigén. A sok evéstől nagyon gyorsan ugrott meg a testsúlyom, és persze elég sokat. 65 kg-ról 70-re pikk pakk felzabáltam magam.... Tudom, ez sem jó, de a vasszöget is megettem volna. Mikor a mérleg 70 kg-ot mutatott, úgy éreztem, kénytelen leszek visszafogni magam, mert messze még a 40. hét, ilyen ütemben nem hízhatok meg. Jelentem, sikerült visszaredukálni a súlyom 67 kg-ra! (Nem fogyóztam, sem csináltam semmit, csak nem ettem olyan mérhetetlenül sokat.) Ja és még csak a 10. hét környékén jártam ekkor! A két kedvenc dolgomat csináltam, ettem és aludtam.
A második trimeszterben próbáltam odafigyelni, igazából nem eszek sokat szerintem, de most már a 23. hétben nem akar hatossal kezdődni a mérlegen a szám. Bár ugye, azért a picikém is fejlődik ugyebár, de azért az egészet nem kenhetem rá. (Az utolsó UH szerint kb. 590gramm már.) Egy tábla csoki simán lecsusszan. Bármikor képes lennék felzabálni egy lovat. De ez biztos így van rendjén. Kell egy kis önkontroll ugyan, de azért nem kell minden jót megtagadni magunktól! :)
Az első trimesztert végig ettem és aludtam, a vérnyomásom nem volt valami acélos, volt, hogy munka közben 80/40 Hgmm volt. 😂 Úgy elég nehéz dolgozni, ha a toronyba nem jut fel elég vér és oxigén. A sok evéstől nagyon gyorsan ugrott meg a testsúlyom, és persze elég sokat. 65 kg-ról 70-re pikk pakk felzabáltam magam.... Tudom, ez sem jó, de a vasszöget is megettem volna. Mikor a mérleg 70 kg-ot mutatott, úgy éreztem, kénytelen leszek visszafogni magam, mert messze még a 40. hét, ilyen ütemben nem hízhatok meg. Jelentem, sikerült visszaredukálni a súlyom 67 kg-ra! (Nem fogyóztam, sem csináltam semmit, csak nem ettem olyan mérhetetlenül sokat.) Ja és még csak a 10. hét környékén jártam ekkor! A két kedvenc dolgomat csináltam, ettem és aludtam.
A második trimeszterben próbáltam odafigyelni, igazából nem eszek sokat szerintem, de most már a 23. hétben nem akar hatossal kezdődni a mérlegen a szám. Bár ugye, azért a picikém is fejlődik ugyebár, de azért az egészet nem kenhetem rá. (Az utolsó UH szerint kb. 590gramm már.) Egy tábla csoki simán lecsusszan. Bármikor képes lennék felzabálni egy lovat. De ez biztos így van rendjén. Kell egy kis önkontroll ugyan, de azért nem kell minden jót megtagadni magunktól! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése