19-től 22-ig

12.05-én volt az utolsó ultrahang, akkor 18 hét 3 naposnak írta a kicsit. A következő UH 12.17-én történt meg magánrendelésen. Elmondtunk az orvosnak, hogy negatív a kromoszóma, illetve a TORCH eredménye is. Ő nagyon örült! Mondta, hogy ez szuper hír! Kérdeztük, hogy szerinte kellene-e amniocentézis is, vagy nem. A válasz az volt, hogy mi döntünk, de hogy az más eredményt mutasson annak az esélye 0,5-1%. Nagyon nagyon ritka, hogy a két kromoszóma vizsgálat eltérő eredményt mutasson. Kínomban felvihogtam, hogy ebben a várandósságban eddig csak ritkaság fordult elő..... A mellkasban továbbra is látható valami hyperechogenitás. Hasi echo normális, a rekeszt épnek látja. "Legvalószínűbb diagnózis a mellkasi képletre: CAM." Hurrá, van egy legvalószínűbb diagnózis! NADE! Doktorom vizsgálódik tovább, nézi a baba szívét. Két hyperechogén csomó a szívben, ami a billentyűkkel együtt mozog, illetve  kamrai septum defektust vél felfedezni. DE azt mondta, hogy mivel ő nem magzati szív specialista, ezért keressünk fel egy professzor asszonyt, aki az! Mondta a doktor, hogy másnap menjünk be a Női klinikára, ad beutalót gyermeksebészhez, illetve magzati szív ultrahangra. (Másnap nem tudtunk menni, mert kresz vizsgám volt, de azt követő napon 12.19-én mentünk is.) Elmentünk a Női klinikára egészen korán, megkaptam a két beutalót kis nehézségek árán, kiderült, az orvosomnak kell kérni a professzor asszonyhoz időpontot. Az asszisztens telefonált neki, hogy ez az ő reszortja lesz, szóval felküld minket hozzá. Felmentünk, kopogok, kopogok, de nincs válasz. Ekkor egy néni, aki ott ült a folyosón megszólalt, hogy ő 15 perce ül itt, de nem látott mozgást. 2 perc várakozás után megjelent a doktorom a folyosó végén, üdvözöltük egymást, aztán odasietett a folyosóra kihelyezett telefonhoz. Tárcsázta a prof.asszonyt. "Belebúgott" a telefonba, és lássatok csodát, aznap délre mehettünk is hozzá! Mondta, hogy a gyermekgyógyászati klinikára kell átmenni, ott keressük a sebészt is, illetve a professzor asszonyt is. (Apró örömök az életben, hogy teljesen véletlenül beálltunk a kórház parkolójába, mert ingyenes volt. Pont a gyermekgyógyászati klinika előtt álltunk meg. Meg is jegyeztem, hogy mennyire jó, hogy tudjuk hol van, mert legalább nem fogunk eltévedni, nem úgy mint első alkalommal, amikor a genetikáról kellett átmenni a Női klinikára.)A gyermekgyógyászati klinikán bejelentkeztünk mindkét helyre. Sebészeti ambulancia, magzati szív UH. Mivel volt még kb. egy óránk a szív UH-ig, ezért a sebészeten kezdtünk. Elmondtam az asszisztensnek, hogy ki vagyok, miért jöttem. Nagyon kedves volt, de sajnos sokáig nem érte el a sebészt, mert műtőben volt. Jeleztem neki, hogy délre át kell menni magzati szív UH-ra, úgyhogy délben átmegyünk, de utána visszajövünk! Délig hiába várakoztunk, ekkor jeleztem, hogy akkor majd jövünk. Átsétáltunk a professzor asszony rendelőjéhez. Pont mikor sétáltunk át, akkor láttuk, hogy velünk szemben jön a sebész.... Nem baj. Várakoztunk már kb. 40 perce a szív UH előtt, mire megjelent a professzor asszony. Kikérdezett, majd hozzálátott a vizsgálathoz. Summa summarum, nem lát rendellenességet, látja a két hyperechogen csomót, de teljesen ártalmatlanok. Azt mondja, hogy ez a szív bármilyen születést követő tüdőműtétet átvészel! Hurrá! Ez is valami! Siettünk vissza a sebészetre. Pár perc várakozás után újra megjelent a sebész. Tudtunk, hogy újra a műtőbe kellett mennie, mert a professzor asszony telefonált neki, hogy majd jöjjön le hozzánk. A sebész beinvitált minket egy vizsgálóba, ahol hosszas nézegetés után tájékoztatott bennünket a lehetséges kimenetelekről. Ő nem teljesen veti el a rekeszsérvet, de inkább a CAM-ra tér ki. Elmondja, hogy a lényeg az, hogy arányaiban ne nőjön! Láttak már olyat, hogy teljesen fel is szívódott és a megszületés után nem kellett műteni az újszülöttet. Nagyon fontos, hogy hydropsok ne jelenjenek meg. Mondjuk, hogy az már pipa, azzal kezdtük! Mondta, hogy ez is nagyon jó jel, volt, de már nincs! Nem is szabad, hogy újra megjelenjen!  3 hét múlva újabb kontrollra jelentkezzünk. Mondtam, hogy január 11-én megyünk magánba UH-ra. Mondta, hogy rendben akkor utána jöjjünk, megnézi, hogy milyen irányba változik a dolog. Akkor leszünk 23 hetesek, szóval szorít minket az idő! (Mert a 24. hétig kell eldőlnie, hogy viselhető-e tovább a várandósság.)
Summázva, A terhességem legtermékenyebb napján voltunk túl. Álmodni sem mertem arról, hogy ünnepek előtt mindent el tudunk intézni, és az évre "lezárhatjuk" ezt a dolgot. Túlvészeltük az ünnepeket. Dec. 30-án telefonáltam a genetikára, ahol intéztek január 2-ra genetikai UH-t. (A december 30-i eseményekről majd később.) Leutaztunk 2-án, de kiderült nincs orvos, aki vizsgálna. Szóval egy kellemes napot töltöttünk el Szegeden. Nagyon féltem attól, hogy valaki más fog vizsgálni. A Női klinikáról amúgy sincs jó véleményem, de ez sajnos az első Ursulás élménynek köszönhető... Biztos vagyok benne, hogy van más nagyon ügyes orvos ott, de sajnos ez már így veszett a részemről!
Az év első szegedi utazása után nem bőgtem végig a haza vezető utat, ez is valami!
Lassan beérem magam, mert már csak a 23. hetünk eseményei vannak hátra, és hát most vagyunk a 23. héten! :)

Megjegyzések