Szombathelyre járok főiskolára, így november 3-án el kellett utaznom, vasárnap, mert úgy volt, hogy a héten lesz egy gyakorlati vizsgám, illetve egy nagyon fontos ZH. Persze egyik sem történt meg.... Ezért kedden hazautaztam Békés megyébe, mert november 6-ra, szerdára kaptunk időpontot genetikai tanácsadásra Szegeden. (Szerencse, hogy olyan anyósom van, aki mindenben segít nekünk, ő telefonálgatott időpontokért Szegedre, mígy én reggeltől estig az iskolapadban ültem.) Szóval, november 6-án 11-re kaptunk időpontot tanácsadásra. Időben érkeztünk, persze várni kellett, de ismerjük a rendszer, nem lepődjünk annyira meg ezen. Fél 12 körül ránk került a sor. Beszélgettünk a doktornővel ( aki számomra nem mellesleg 7-7,5 hónapos terhes volt akkor). Kicsit rosszul esett amikor mosolygó arccal közölte, hogy tudja milyen nehéz most nekem. Valahogy azzal a hatalmas pocakkal nem tudtam neki hinni, sőt, inkább csak bedühödtem. De próbáltam túllépni ezen. Felhívta a Női klinikát, hogy szeretne nekünk ultrahangot, azért átküldene minket, amennyiben van rá lehetőség. Természetesen fogadtak.
Na itt jön az a rész, amit nehezen tudok leírni szép szavakkal. Először egy "fogalmat" tisztáznék. Ursula típus: olyan eü dolgozó, aki a lehető legnagyobb mértékben ki van égve. Tehát, átsétáltunk a Női klinikára, bejelentkeztem, és vártam, hogy szólítsanak. Hamarosan meg is történt. A férjem is beslisszant a záródó ajtón. Az asszisztens mondta hová pakolja le, és feküdjek fel az ágyra, tegyem szabaddá a hasam. A doktornő elolvasta, amit az előző héten leírt a doktorom az ultrahangról. Agykamra tágulat, vastag nyaki redő. Elkezdte utána a vizsgálatot. Nézi a baba agyát, nézi, nézi, majd elkezdi csapkodni a gépet, hogy ő nem látja ezt az agykamra tágulatot. Esküszöm azt éreztem, hogy még nekem kellene elnézést kérnek, hogy beteg a babám.... Szóval ő "Ursula". Nézi tovább a babát, majd szólt az asszisztensnek, hogy valakit hívjon le konzíliumba és nézze meg ő is. Persze mindenhol vizit volt, de sikerült egy doktort elérni, aki pár perccel később oda is ért. Hogy kitöltsük a rendelkezésre álló időt a doktor megérkezéséig, a doktornő megkérdezte, hogy mit dolgozok. Ekkor mondtam, hogy ápoló vagyok egy sürgősségi osztályon. Ekkor jött a következő lecseszés..... Miért nem mentem már el rég táppénzre, hát nem tudom mennyi veszély les rám egy SBO-n?!?! Nem mintha bármi köze lenne hozzá, hogy miért nem mentem táppénzre, ahogy senkinek sincs! HÁLA, megérkezett a doktor. Ő is végigvizsgálta a babát. Ekkor hallottuk először a szívhangját a kicsinek. Hát mondanom sem kell, mindkettőnk szeméből kicsordult a könny. Hosszas vizsgálat után a doktor agykamra tágulatot nem látott, viszont 3 cisztát talált az agyban, amiről készültek UH képek is, illetve a bal mellkasfélben árnyék ábrázolódott. Ja és persze a vastag nyaki redő, illetve ami még nagyon fontos, hogy 1,5mm hypoplasias orrcsont, vagyis alulfejlett (innen mindenki egyből Down szindrómára gondolt). A doktor szerint rekeszsérve van a picinek. Persze az ambuláns lapra kérdőjellel írták le, de ő biztosra mondta, hogy az, és hogy ez nagyon nagy baj. Ekkor már Ursula is kedvesebben viselkedett velünk, mondta, ha van kérdésünk szívesen válaszolt, mert a doktornak mennie kellett. Mondtuk, hogy köszönjük a segítséget, de mennünk kell vissza a genetikára, mert a doktornő vár minket. A genetikán a doktornő mondta, hogy szükség lesz egy lepényboholy mintavételre, aminek a vetélési kockázata 3%. Megkérdeztük, hogy szerinte van-e szükség a Nifty tesztre, mert a mai nap 1 óráig van lehetőségünk lemondani. Szerinte felesleges, így hát lemondtuk (utólag mindig okosabb az ember, biztos nem mondanám le a mai eszemmel). Mondta, hogy menjünk vissza az UH laborba, mert ott kell kérni időpontot a lepényboholy mintavételre. Persze mire visszaértünk, már senki nem volt a laborban..... Szóval másnap újra el kellett menni Szegedre. Anyósommal mentem, mert a férjemnek dolgoznia kellett. Kiderült, hogy minden héten csak szerdán csinálják ezt a mintavételt, ami ugye előző nap volt.... Mérhetetlenül boldog lettem...... JA, NEM! November 13-ra kaptam időpontot mintavételre. Az asszisztens mondta, hogy menjek át a női ambulanciára, kérjek valami papírt, az ottani asszisztens tudni fogja, illetve menjek el a felvételi irodába, mert egy napos bennfekvéssel történik a vizsgálat (elvégre csak van 3% vetélési kockázat). Ott megkapom a kórlapot és azt vigyem vissza nekik. Elindultam a körútra. Az ambulancián míg az asszisztens írta nekem a lapot, addig a doktor, akinek 22-es a pecsétszáma, kérdezte, hogy mi a baj, miért van szükség erre a vizsgálatra. Elmeséltem neki, megkérdezte hány éves vagyok, mondtam 27, majd mondta, hogy nem lesz itt semmi baj! (A haldoklónak ekkora reményt dobni..... mondanom sem kell, teljesen oda voltam...). Ezen felbuzdulva, azonnal keresni kezdtük az interneten egy prof. magánrendelését. De sajnos ő aznap nem rendelt. De kaptunk a sógornőmtől egy másik tuti tippet!
Telefonáltunk is a magánrendelésre, természetesen nem volt hely, de a recepciós kisasszony nagyon kedves volt, kérdezte mi a baj, leírta, mondta, hogy felhívja a doktort, hogy mi legyen. Mondta, hogy nem ígér semmit, lehet, hogy a doktor műtőben van, vagy a szülőszobán, nem tudja mikor éri el. Nem telt el 10 perc, csörgött a telefonom, hogy rendelési idő előtt 15:30-kor fogad a doktor úr! HURRÁÁÁÁ!!! Elütöttük az időt addig egy plázában. Időben odamentünk, nehogy ránk kelljen várni. A doktor fél után pár perccel be is hívott. El akartam mesélni, hogy mások mit láttak, de mondta, hogy a vizsgálat előtt nem érdekli, hogy ne befolyásolja őt. Először hüvelyi UH történt. Mondta, hogy lehet nem látunk sokat, de ha az agyát látjuk, az már szuper! És ami még szuperebb, hogy az AGYA RENDBEN VAN. Se agykamra tágulat, se ciszták. A nyaki redő 3,5mm (4,2 mm volt). A hüvelyi UH után jött a hasi. Itt már anyósom is jelen volt. A doktor végig profin, határozottan vizsgált, nem olyan volt, mintha Ursula vizsgált volna, egy percet sem hezitált. Ő is látta, hogy van valami kis gubanc a baba mellkasában. Folyadék, ami eltolja a szívét jobbra. Közölte, hogy ez nagy baj! Ennek fel kell szívódnia, hogy a tüdő tudjon fejlődni. Nézte ő is az orrcsontot. Elsőre 1,7 mm-nek láttam :( DE a hasi UH során egyszer a baba olyan szuperül mozdult, hogy kiderült, hogy valójában 2,9 mm az orrcsont! EZ NAGYSZERŰ! Illetve a vesemedencék értéke pont a határon van. Summázva: jó az agya, jó az orrcsont, a nyaki redő picit vastagabb, folyadék a mellkasban, ami eltolja a szívét, vesemedencék határértéken. Mondtam a doktornak, hogy előző nap a Női klinikán azt mondták, hogy rekeszsérv. Ő mondta, hogy ez biztos nem az! HURRÁ! Igazából, elmondta, hogy a helyzet amúgy nem jó, sőt, ha a folyadék nem szívódik fel, a baba elfejlődik bennem 3-4 kilóra is, de ha megszületik meg fog fulladni (szó szerint ezt mondta). Azt mondta, hogy hetente érdemes lenne nézni, hogy milyen irányba változik. Mondtam neki, hogy következő héten lesz lepényboholy mintavételem a Női klinikán. Mondta, hogy Ő fogja csinálni, és akkor jövőhéten megnézi hogyan változik a folyadék. Nem is tudom elmondani, mekkora kő esett le a szívemről!
Hazafelé azon tanakodtunk, hogy megtaláltuk a lehető legjobb orvost! Azóta is hozzá járunk. Igazából elmondta, hogy baj van, mégis a profizmusa annyira megnyugtató volt, hogy úgy érzem, a legjobb kezekben van a kisbabám.
Huhh, hát ez elég hosszúra sikeredett, de megélni is hosszú volt. A következő napok olyan lassan teltek el, azt hittem sosem jön el a következő hét szerda. Ja és az UH méretek alapján 14 hét 1 napos a baba.
Na itt jön az a rész, amit nehezen tudok leírni szép szavakkal. Először egy "fogalmat" tisztáznék. Ursula típus: olyan eü dolgozó, aki a lehető legnagyobb mértékben ki van égve. Tehát, átsétáltunk a Női klinikára, bejelentkeztem, és vártam, hogy szólítsanak. Hamarosan meg is történt. A férjem is beslisszant a záródó ajtón. Az asszisztens mondta hová pakolja le, és feküdjek fel az ágyra, tegyem szabaddá a hasam. A doktornő elolvasta, amit az előző héten leírt a doktorom az ultrahangról. Agykamra tágulat, vastag nyaki redő. Elkezdte utána a vizsgálatot. Nézi a baba agyát, nézi, nézi, majd elkezdi csapkodni a gépet, hogy ő nem látja ezt az agykamra tágulatot. Esküszöm azt éreztem, hogy még nekem kellene elnézést kérnek, hogy beteg a babám.... Szóval ő "Ursula". Nézi tovább a babát, majd szólt az asszisztensnek, hogy valakit hívjon le konzíliumba és nézze meg ő is. Persze mindenhol vizit volt, de sikerült egy doktort elérni, aki pár perccel később oda is ért. Hogy kitöltsük a rendelkezésre álló időt a doktor megérkezéséig, a doktornő megkérdezte, hogy mit dolgozok. Ekkor mondtam, hogy ápoló vagyok egy sürgősségi osztályon. Ekkor jött a következő lecseszés..... Miért nem mentem már el rég táppénzre, hát nem tudom mennyi veszély les rám egy SBO-n?!?! Nem mintha bármi köze lenne hozzá, hogy miért nem mentem táppénzre, ahogy senkinek sincs! HÁLA, megérkezett a doktor. Ő is végigvizsgálta a babát. Ekkor hallottuk először a szívhangját a kicsinek. Hát mondanom sem kell, mindkettőnk szeméből kicsordult a könny. Hosszas vizsgálat után a doktor agykamra tágulatot nem látott, viszont 3 cisztát talált az agyban, amiről készültek UH képek is, illetve a bal mellkasfélben árnyék ábrázolódott. Ja és persze a vastag nyaki redő, illetve ami még nagyon fontos, hogy 1,5mm hypoplasias orrcsont, vagyis alulfejlett (innen mindenki egyből Down szindrómára gondolt). A doktor szerint rekeszsérve van a picinek. Persze az ambuláns lapra kérdőjellel írták le, de ő biztosra mondta, hogy az, és hogy ez nagyon nagy baj. Ekkor már Ursula is kedvesebben viselkedett velünk, mondta, ha van kérdésünk szívesen válaszolt, mert a doktornak mennie kellett. Mondtuk, hogy köszönjük a segítséget, de mennünk kell vissza a genetikára, mert a doktornő vár minket. A genetikán a doktornő mondta, hogy szükség lesz egy lepényboholy mintavételre, aminek a vetélési kockázata 3%. Megkérdeztük, hogy szerinte van-e szükség a Nifty tesztre, mert a mai nap 1 óráig van lehetőségünk lemondani. Szerinte felesleges, így hát lemondtuk (utólag mindig okosabb az ember, biztos nem mondanám le a mai eszemmel). Mondta, hogy menjünk vissza az UH laborba, mert ott kell kérni időpontot a lepényboholy mintavételre. Persze mire visszaértünk, már senki nem volt a laborban..... Szóval másnap újra el kellett menni Szegedre. Anyósommal mentem, mert a férjemnek dolgoznia kellett. Kiderült, hogy minden héten csak szerdán csinálják ezt a mintavételt, ami ugye előző nap volt.... Mérhetetlenül boldog lettem...... JA, NEM! November 13-ra kaptam időpontot mintavételre. Az asszisztens mondta, hogy menjek át a női ambulanciára, kérjek valami papírt, az ottani asszisztens tudni fogja, illetve menjek el a felvételi irodába, mert egy napos bennfekvéssel történik a vizsgálat (elvégre csak van 3% vetélési kockázat). Ott megkapom a kórlapot és azt vigyem vissza nekik. Elindultam a körútra. Az ambulancián míg az asszisztens írta nekem a lapot, addig a doktor, akinek 22-es a pecsétszáma, kérdezte, hogy mi a baj, miért van szükség erre a vizsgálatra. Elmeséltem neki, megkérdezte hány éves vagyok, mondtam 27, majd mondta, hogy nem lesz itt semmi baj! (A haldoklónak ekkora reményt dobni..... mondanom sem kell, teljesen oda voltam...). Ezen felbuzdulva, azonnal keresni kezdtük az interneten egy prof. magánrendelését. De sajnos ő aznap nem rendelt. De kaptunk a sógornőmtől egy másik tuti tippet!
Telefonáltunk is a magánrendelésre, természetesen nem volt hely, de a recepciós kisasszony nagyon kedves volt, kérdezte mi a baj, leírta, mondta, hogy felhívja a doktort, hogy mi legyen. Mondta, hogy nem ígér semmit, lehet, hogy a doktor műtőben van, vagy a szülőszobán, nem tudja mikor éri el. Nem telt el 10 perc, csörgött a telefonom, hogy rendelési idő előtt 15:30-kor fogad a doktor úr! HURRÁÁÁÁ!!! Elütöttük az időt addig egy plázában. Időben odamentünk, nehogy ránk kelljen várni. A doktor fél után pár perccel be is hívott. El akartam mesélni, hogy mások mit láttak, de mondta, hogy a vizsgálat előtt nem érdekli, hogy ne befolyásolja őt. Először hüvelyi UH történt. Mondta, hogy lehet nem látunk sokat, de ha az agyát látjuk, az már szuper! És ami még szuperebb, hogy az AGYA RENDBEN VAN. Se agykamra tágulat, se ciszták. A nyaki redő 3,5mm (4,2 mm volt). A hüvelyi UH után jött a hasi. Itt már anyósom is jelen volt. A doktor végig profin, határozottan vizsgált, nem olyan volt, mintha Ursula vizsgált volna, egy percet sem hezitált. Ő is látta, hogy van valami kis gubanc a baba mellkasában. Folyadék, ami eltolja a szívét jobbra. Közölte, hogy ez nagy baj! Ennek fel kell szívódnia, hogy a tüdő tudjon fejlődni. Nézte ő is az orrcsontot. Elsőre 1,7 mm-nek láttam :( DE a hasi UH során egyszer a baba olyan szuperül mozdult, hogy kiderült, hogy valójában 2,9 mm az orrcsont! EZ NAGYSZERŰ! Illetve a vesemedencék értéke pont a határon van. Summázva: jó az agya, jó az orrcsont, a nyaki redő picit vastagabb, folyadék a mellkasban, ami eltolja a szívét, vesemedencék határértéken. Mondtam a doktornak, hogy előző nap a Női klinikán azt mondták, hogy rekeszsérv. Ő mondta, hogy ez biztos nem az! HURRÁ! Igazából, elmondta, hogy a helyzet amúgy nem jó, sőt, ha a folyadék nem szívódik fel, a baba elfejlődik bennem 3-4 kilóra is, de ha megszületik meg fog fulladni (szó szerint ezt mondta). Azt mondta, hogy hetente érdemes lenne nézni, hogy milyen irányba változik. Mondtam neki, hogy következő héten lesz lepényboholy mintavételem a Női klinikán. Mondta, hogy Ő fogja csinálni, és akkor jövőhéten megnézi hogyan változik a folyadék. Nem is tudom elmondani, mekkora kő esett le a szívemről!
Hazafelé azon tanakodtunk, hogy megtaláltuk a lehető legjobb orvost! Azóta is hozzá járunk. Igazából elmondta, hogy baj van, mégis a profizmusa annyira megnyugtató volt, hogy úgy érzem, a legjobb kezekben van a kisbabám.
Huhh, hát ez elég hosszúra sikeredett, de megélni is hosszú volt. A következő napok olyan lassan teltek el, azt hittem sosem jön el a következő hét szerda. Ja és az UH méretek alapján 14 hét 1 napos a baba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése