Egy évvel ezelőtt a mai napon, Alízzal a pocakban befektettek Szegedre lepényboholy mintavételre. Egy éve már, hogy az akkor kapott betegazonosító karszalag a kis gondevőm hasában pihen. Nem, nem felejtettem el, ezerszer is kivettem és megnéztem már. De lelkileg még mindig nem jött el az a nap, hogy kivegyem belőle. Tudom, talán butaság, gyerekes dolog, de nem zavar.
Tavaly október 31-én indult az egész mizéria, azóta minden nagyobb eseményt újra átélek. Emlékszem minden vizsgálat minden percére, minden paraméterre. Talán időben elfelejtem. Talán csak halványulni fognak az emlékek, egy biztos, Alíz itt van és itt is lesz velem épségben és egészségben! ❤️
Nézem ezt a csodálatos kislányt, és egyszerűen nem is hiszem el, hogy egy évvel ezelőtt mennyire bizonytalan volt minden.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése