Minden nap nehéz

Bár most talán kicsit fellelélegezhetünk, de azért a kis ördög folyton itt ül a vállamon. 

Azon édesanyák, kismamák, akiknek egészséges gyermekük van ezt nem fogják sosem megérteni, de nem is kell! És remélem sosem fogják! Az ő érdemük sem elvitatható, sőt! De azok a kismamák, akik hozzám hasonló utat járnak/jártak be, ők tudják miről beszélek. A folytonos kétségbeesés, rettegés, hogy vajon a következő ultrahang eredménye mit hozhat. A napok olyan lassan telnek, mintha évek lennének. És te csak megpróbálsz életben maradni, mert tudod, van ott bent valaki, aki miatt erősnek kell lenned, még akkor is, amikor azt érzed, hogy ebbe belehalsz. Mikor úgy sírsz, hogy a szíved majdnem kiszakad a mellkasodból. És elérkezik az ultrahang, de csak rosszabb az eredmény. És azt érzed, miért nem lehet ennek végre vége, miért kell ennek a kis ártatlan életnek ennyit szenvednie mikor még meg sem született. 

Mikor egyik nap még azon lobbizol, hogy szakítsák meg a várandósságot, a következő napon, pedig azért, hogy folytathasd. 

Minden nap a "Miért?"-re keresed a választ. 

Ugyan leírtam, hogy milyen volt a 12-24. heteink, de még a férjem sem tudja teljesen átérezni, hogy mi zajlik le bennem, pedig azért ő itt van mellettem. Őszintén csodálom, hogy az ép elmém megmaradt. Bár félúton, úgy tűnt, lehet elhagy. Kicsit irigy is vagyok a férjemre. Ő el tud menni ettől a "problémától". Elmegy dolgozni, ahol azért nem sok ideje van ezen agyalni. Én akárhová megyek a "probléma" mindig velem jön. Nem tudom kikapcsolni a fejemben, mert itt van, érzem mikor mocorog... Nem elmenekülni akarok előle, de néha jó lenne nekem is kicsit arrébb menni és megpihenni. 

Azt gondolom sosem leszek igazán nyugodt ezalatt a várandósság alatt. És azt hiszem, hogy ha lesz következő, akkor az alatt sem. Elsőnek ez egy erős kezdés. Most kellett volna megélnem, hogy Úristen anya leszek, hogy itt cseperedik bennem a kisbabánk. De ehelyett csak a rossz eredményekkel dacoltunk és harcoltunk. Szaporíthatom a szót sokáig, mert tudnám, ugyanis borzalmas 12 héten mentünk keresztül, de most már ideje bepótolni ennek a 12 hétnek a kimaradt boldogságát. Ugyanis anya vagyok, már most is. Harcolok a gyermekemért. És a mi közös életünk rögösebben indul, mint a nagy átlag, de a végén rendben leszünk, mert lesz egy kislányunk. Alíz.